Tévhit: „a súlyos bűncselekmények elkövetői nem érdemlik meg, hogy a életfogytig tartó büntetésből idővel feltételesen szabaduljanak” | Magyar Helsinki Bizottság

Amikor életfogytig tartó szabadságvesztésre ítél valakit a bíróság, az ítéletben azt is meghatározza, hogy leghamarabb mikor szabadulhat. Ez 25–40 év között bármi lehet. Amikor ez az idő eltelt a bíró megvizsgálja, hogy a 25–40 évvel ezelőtti bűncselekmény elkövetője kiszabadulhat-e, jelent-e még veszélyt a társadalomra. Dönthet úgy, hogy a szabadságvesztést fenn kell tartani, vagyis a fogvatartott nem szabadul ki. Ehhez képest a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (a tész) kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás ki van zárva, hiába gondolná azt a bíró a fogvatartottról, hogy nem fog többé bűncselekményt elkövetni (akár pl. a kora, egészségi állapota vagy bármi egyéb ok miatt).
Praktikus érvünk a tész ellen, hogy a végrehajtás a büntetés-végrehajtásra is aránytalan terhet ró: olyan rabok szakszerű őrzése, akiknek már nincs vesztenivalójuk, nehéz, veszélyes és egyben rendkívül költséges feladat.kimutatas2

További írások

magyar-helsinki-bizottsag

Támogasd te is
a Magyar Helsinki Bizottság tevékenységét adód -val!

Segíts, hogy őrködhessünk
a demokrácia felett,
és hogy Magyarország továbbra is jogállam maradhasson.

Segítsd ügyvédeink munkáját, hogy továbbra is ingyenes jogi segítséget nyújthassanak azoknak, akiknek a hatóságok megsértették emberi jogait.