A hivatalos személyek által és a hivatalos személyek sérelmére elkövetett bántalmazások miatt indult ügyek adatait összehasonlítva látszik, hogy a bírók sokkal elnézőbbek a civileket bántalmazó hivatalos személyekkel szemben, mint fordítva.
Az ügyészi váderedményesség 97% körül alakul, ez azt jelenti, hogy 100 vádlottból 97-et el is ítélnek. Ez a szám eleve cáfolja azt a feltételezést, hogy a bűnözők azért úsznák meg a büntetést, mert az eljárási jogaikkal élnek. (Azért ússzák meg, mert nem kapják el őket.
Amikor életfogytig tartó szabadságvesztésre ítél valakit a bíróság, az ítéletben azt is meghatározza, hogy leghamarabb mikor szabadulhat. Ez 25–40 év között bármi lehet. Amikor ez az idő eltelt a bíró megvizsgálja, hogy a 25–40 évvel ezelőtti bűncselekmény elkövetője kiszabadulhat-e, jelent-e még veszélyt a társadalomra. Dönthet úgy, hogy a szabadságvesztést fenn kell tartani, vagyis a fogvatartott nem szabadul ki.
Több milliószor igazoltatnak a rendőrök évente. 2014-ben 2 786 395 esetben, 2015 első öt hónapjában 1 238 926 alkalommal igazoltattak. Az igazoltatás a leggyakoribb rendőri intézkedés. 2006–2008-ban az ORFK-val közösen vizsgáltuk, mennyi értelme van az igazoltatásoknak. A kutatás eredménye szerint az esetek 99%-ában nincs bűnügyi szempontból használható eredménye az intézkedéseknek.
A fogvatartottak kb. 25%-a (kb. 4-5000 ember) előzetes letartóztatott, az ő bűnösségüket jogerősen nem mondta ki a bíróság. Aki azt gondolja, hogy előzetesbe is csak az kerül, akinek biztosan van vaj a füle mögött, vagy indokolt az eljárás érdekei miatt rács mögött tartani, az finoman szólva téved. Rendeltek már előzetes letartóztatást tartásdíj elmulasztása miatt, vagy akár azért, mert valakit csődbűncselekmény elkövetésével vádoltak.
A börtönben nem csak gyilkosok vannak. Rengeteg olyan fogvatartottal találkozunk, akik egészen kis súlyú bűncselekmények vagy akár szabálysértések miatt vannak bent. Azt gondoljuk, a csekély súlyú cselekményeknél megfontolandó a szabadságvesztéssel nem járó szankció alkalmazása. Erős túlzás például koldulásért, falopásért börtönben tölteni időt, ami ráadásul az adófizetők napi kb. 8000 forintjába kerül.
57 európai ország közül csak Cipruson zsúfoltabbak a börtönök, mint nálunk.
A fogvatartottak nem kapnak ingyen mindent. Fizetni kell például a konditerem (800 Ft/hó), a vízforraló (200 Ft/hó) és a hűtőszekrény (700 Ft/hó) használatáért, a mosatásért (100 Ft/kg), a fénymásolásért, számos nem életmentő gyógyszerért. A telefonos percdíjak nagyon magasak, a mobilhívás percdíja közel 100 forint. A dolgozó fogvatartott munkabéréből napi 400 forintot, havi kb. 12000 forintot vonnak le.
A börtönökben minden munkaképes fogvatartottnak kötelező munkába állni, amennyiben az intézet tud munkát adni. A fogvatartottak a munkáért legfeljebb 32670 Ft munkadíjat kapnak, ebből vonják le a 12000 forintos rabtartási költséget. A börtönmunka nem minősül munkaviszonynak, nyugdíjjogosultságot pl. nem szereznek a börtönben dolgozó elítéltek.
Sok hazai börtön felújításra, korszerűsítésre szorul. Előfordul még ma is, hogy csak függönnyel van elválasztva a külön szellőzés nélküli WC egy 4 fős zárkában.
