Nagykamarai ítélet előtt: mit kell tudni a tranzitzónás strasbourgi perről? 
×

Sütik kezelése

2019. nov. 20.

Csütörtökön 11 órakor hirdet ítéletet az Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamarája az Ilias és Ahmed kontra Magyarország ügyben. A jogerős döntés pontot tesz a Magyar Helsinki Bizottság ügyfeleinek panaszára, és választ adhat arra is, hogy a tranzitzónás fogvatartás önkénye, ártatlan gyerekek és szüleik őrizete vajon összefér-e az Emberi Jogok Európai Egyezményével. Mik a legfontosabb tudnivalók a négy éve indult perről, és mi ad különös jelentőséget az ítéletnek? Kérdezz-felelek 16 pontban.

Két mai tranzizónás fogvatartott, Abouzar és Armin Soltani

1) Mikor és miért indult a per?

A Magyar Helsinki Bizottság ügyfelei a tranzitzónák első napján, 2015. szeptember 15-én léptek be a szögesdróttal kerített, fegyveresekkel őrzött röszkei konténertelepre. A Szerbiából érkező menekülők a hatóságok engedélyével érkeztek ide azért, hogy menedékkérelmüket legális úton benyújthassák. A két férfi kérelmét azonban minimális eljárási garanciák nélkül hamar elutasította a menekültügyi hatóság, mondván, az elfogadhatatlan, mert a rendeletileg biztonságos harmadik országnak tartott Szerbián át érkeztek. Mire fellebbeztek, és a bíróság igazat adott nekik, jogellenesnek minősítette a menekültügyi döntést, és új eljárásra kötelezte a menekültügyi hatóságot. Azonban ismét érdemi vizsgálat nélkül utasították el kérelmüket, és kiutasították őket Szerbiába. Ezt már a szegedi bíróság is helybenhagyta. Aztán a magyar hatóságok – a szerb hatóságok tudta és hozzájárulása nélkül – 2015. október 8-án visszakényszerítették ügyfeleinket szerb területre.

2) Miért fordult a Magyar Helsinki Bizottság az Emberi Jogok Európai Bíróságához?

A strasbourgi bírósághoz akkor lehet panaszt benyújtani, ha az emberi jogi jogsértésekkel szembeni hazai hatékony jogorvoslati lehetőségek már kimerültek, és itthon már nem lehet kihez fordulni. Ebben az esetben is így történt. A 2015-ben hatályba lépő új, drákói szabályozás nem biztosított több lehetőséget a menedékkérőknek, ezért 2015. szeptember 25-én kérelemmel fordultunk a strasbourgi bírósághoz. Ügyfeleink panaszának egyik legfontosabb része, hogy bár a tranzitzóna fogvatartási helyszín, az itt elhelyezett menedékkérők fogvatartásának tényét a kormány tagadja. Ezért a kérelmezők őrizetbe vételükről döntést nem kapnak, nem közlik velük őrizetük időtartamát, és őrizetük ügyében semmilyen jogorvoslat nincs biztosítva, bíróságokhoz sem tudnak fordulni. A strasbourgi bíróság eljárása során azt vizsgálja, hogy az adott nemzeti szabályozás vagy joggyakorlat megfelel-e az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE), ha ütközik azzal, akkor a panaszos javára ítél. Pusztán nemzeti szabályokkal – legyenek azok bármennyire rafináltak – nem lehet „lepapírozni” az egyezménysértést.

3) Ki ez a két férfi, mit lehet tudni a panaszosokról?

Ilias és Ahmed Bangladesből származnak, egyikük azonban hontalannak minősül. Mindkettőjük esetében orvosi szakvélemény szólt arról, hogy sérülékenynek, különleges bánásmódot igénylő menedékkérőknek minősülnek, ami jogszabály alapján kizárta, hogy menedékkérelmüket a határon felállított tranzitzónában vizsgálják meg. Ám a hazai hatóságok ezeket a rendelkezéseket is figyelmen kívül hagyták. Ügyfeleink ma is uniós országokban élnek, ahonnan ügyvédjükkel együttműködve, izgatottan kísérték figyelemmel a strasbourgi eljárást, és még izgatottabban várják a végleges döntést. Szó sincs arról, mint a kormánysajtó állította, hogy eltűntek volna. Ahogy az sem igaz, hogyha nem tudnák átvenni a strasbourgi igazságos jóvátételüket (a „kártérítést”), akkor azt az ügyvédjüknek vagy a Magyar Helsinki Bizottságnak utalnák át. A kormánypárti politikusok által emlegetett „migránsbizniszből” egyetlen hang sem igaz.

4) A kormány azzal érvel, hogy a „tranzitzónás elhelyezés” nem fogvatartás, hiszen Szerbiába szabadon távozhatnak a külföldiek. Mi a gond ezzel?

Ez az érvelés fals. Az elmúlt húsz évben már több európai kormány próbálkozott hasonló „területen és jogon kívüli, speciális” módszerekkel. A strasbourgi bíróság mindeddig következetesen elbuktatta ezeket a törekvéseket. A választási lehetőség ugyanis nem valós: a fogva tartott külföldinek személyes szabadsága visszaszerzéséhez ugyanis végérvényesen le kell mondania az egyik emberi jogáról, a menedékjog kérelmezéséről. Egyik alapvető emberi joga tehát csak egy másik emberi joga, a személyes szabadság kárára lenne gyakorolható. Ez nem egyeztethető össze az Emberi Jogok Európai Egyezményével.

5) De már született ítélet ebben a strasbourgi perben, vagy nem?

De igen, a bíróság már viszonylag korán, egyhangú döntésben 2017. március 14-én igazat adott ügyfeleinknek, és kártérítésre kötelezte a magyar államot. Csakhogy a kormány élve jogával speciális eljárással a strasbourgi bíróság Nagykamarájához fordult az ítélet ellen.

6) Mi volt a nem jogerős ítéletben?

A strasbourgi bíróság 2017-ben kimondta: a kormány állításával szemben a tranzitzónában történő elhelyezés fogvatartás, amellyel személyes szabadságuktól fosztják meg a kérelmezőket. És mivel nincs szabályozva, ezért az EJEE 5. cikkét sértő jogellenes fogvatartásnak minősül. A magyar tranzitzóna is az állam joghatósága alá esik, tehát nem „területen kívüli” intézmény, így ugyanazok a jogok illetik meg az itt elzártakat, mint más fogvatartási helyeken, pl. börtönben és rendőrségi fogdán. Ügyfeleink 23 napig úgy voltak bezárva, hogy a fogvatartásukról nem született hatósági döntés, így maga az őrizet és az elhelyezési körülmények ellen sem fordulhattak bírósághoz, nem volt lehetőségük hatékony jogorvoslatra. Őrizetüknek nem volt jogalapja. A kérelmüknek a Szerbia biztonságosságára alapozott megtagadása és kiutasításuk is jogellenes, egyezménysértő volt. Önmagában az ugyanis, hogy a kormány rendeletben deklarálta, hogy Szerbiát biztonságos harmadik országnak tekinti, még nem elégséges érv a védelem megtagadásra és a visszaküldésre.

7) De miért jogellenes a fogvatartás, ha azt jogszabályok teszik lehetővé vagy egyenesen előírják a hatóságoknak?

A strasbourgi bíróság azt is vizsgálja, hogy a nemzeti jog szerint rendben lévőnek minősített és ezért a hatóságok által alkalmazott állami szabályok megfelelnek-e a törvényesség Emberi Jogok Európai Egyezménye szerinti kritériumainak, és nem sértik-e az egyezményben felsorolt alapjogokat. Ebben az ügyben az történt, hogy bár létezett olyan magyar nemzeti jogszabály, amely lehetővé tette a tranzitzónában történő elhelyezést, ez a rendelkezés nem minősült törvényesnek az EJEE értelmében. Alkalmazásában pedig még a hazai jogszabályokat is sértve korlátozta a kérelmezők emberi jogait. Az állam azzal nem mentesül a polgárokkal szembeni felelőssége alól, hogy törvénybe iktatja a törvénytelenséget.

8) Mit jelent az, hogy most a Nagykamara dönt?

A strasbourgi bíróság a hozzá benyújtott panaszok többségében ún. kamarai ítéletet hoz, mint pl. a jelen ügyben is héttagú bírói tanács hozott, egyébként egyhangú ítéletet. A felek azonban kivételes esetekben, speciális indokokra való hivatkozással, kérhetik, hogy a bíróság Nagykamarája újból vizsgálja meg a panaszt. A magyar kormány lényegében a tömeges migrációs nyomás okozta veszélyekre hivatkozva kérte a Nagykamarát, hogy annak 17 bírája vizsgálja meg újra a panaszt. A nagykamarai eljárásra tipikusan elvi jelentőségű ügyekben kerül sor. Ilias és Ahmed ügye tehát ilyen.

9) Milyen elvi és gyakorlati jelentősége van az ügynek?

Hogy mennyire fontos perről van szó, azt az is mutatja, hogy holnap egy másik „tranzitzónás” ügyben is ítéletet hirdetnek a strasbourgi bíróságon, amelyben az alperes az orosz állam. A mi perünkben pedig a tavaly áprilisi nyilvános tárgyalást megelőző nagykamarai eljárásban már igazi flottafelvonulás volt: a magyar kormány oldalán az orosz, a lengyel és a bolgár kormány sorakozott fel beavatkozóként. Menedékkérő ügyfeleink mellett pedig az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), három tekintélyes civil szervezet (ECRE, ICJ, DRC), illetve egy olasz egyetemi oktatói csapat avatkozott be a perbe.

10) Milyen ítélet születhet?

Erre nem tudjuk a választ. Annyi bizonyos, hogy számos jelentős nemzetközi szervezet (UNHCR, Európa Tanács kínzás elleni bizottsága [CPT], az ET és az ENSZ emberi jogi biztosai, az Európai Bizottság vagy az Európai Parlament a 7. cikk miatt eljárásban) fogvatartási helynek tekintik a magyar tranzitzónát. Rendre sérelmezik azt is, hogy a tranzitzónákban 2015 óta önkényes, jogorvoslat nélküli jogellenes fogvatartás folyik. A strasbourgi bíróság ítélkezési gyakorlatában pedig eddig minden ügyben egyezménysértőnek ítélte a menedékkérők „tranzitzónás fogvatartását”. A mostani magyar és orosz ügyben várt nagykamarai ítélet két okból lehet mérföldkő: vagy legitimitást ad a két évtizedes ítélkezési gyakorlat esetleges megváltoztatásához, vagy pedig egyszer s mindenkorra véget vet egyes kormányok menedékkérőket sújtó, abszurd jogalkotási manőverekkel operáló önkényes fogvatartási gyakorlatának.

A kérelmezők szerbiai kiutasításával kapcsolatban pedig a nagykamarai ítélet elejét veheti a menedékjog önkényes korlátozását eredményező állami törekvéseknek. A mostani per tehát nem csak Ilias és Ahmed ügyéről vagy a magyarországi helyzetről szól, de arról is, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményét aláíró államok mit tehetnek és mit nem tehetnek a menedékkérőkkel, mennyiben korlátozhatják emberi jogaikat, így személyes szabadságukat, jogorvoslati jogukat és a tisztességes eljárás egyes garanciáit. Ez tehát nem tisztán menedékjogi per, hanem az európai államok által eddig kétségbe nem vont, európai állampolgárokat is érintő jogállami normákról is szól.

11) Milyen következményei lehetnek az ítéletnek a jelenlegi helyzetben?

A jelenleg is tranzitzónákban fogvatartott menedékkérő ügyfeleink szempontjából kétségtelenül az a legfontosabb kérdés, hogy a strasbourgi bíróság továbbra is fogvatartásnak tekinti-e a tranzitzónás elhelyezést. Amennyiben igen, az nagy segítség nekik, mert a strasbourgi ítéletet alkalmazni kell, és akkor is „törvénynek kell tekinteni”, ha nemzeti jogszabályok ezzel ellentétesek. Emellett pedig nem kerülhető el sürgősen az ítélethez igazítani a hazai szabályozást.

12) És mi lesz, ha a strasbourgi bíróság kedvezőtlen döntést hoz?

Még az a nem várt helyzet sem jelentené a történet végét, ha a korábbi, kamarai ítélettel és eddigi kikristályosodott ítélkezési gyakorlattal ellentétes nagykamarai döntés születne. A Magyar Helsinki Bizottság határozott jogi álláspontja ugyanis az, hogy a tranzitzónákban jelenleg is teljességgel önkényes, határozatlan idejű fogvatartás folyik. A helyzet pedig Ilias és Ahmed 2015-ben történt eseténél is súlyosabb. Ugyanis ma többségében menedékkérő gyermekeket és szüleiket tartják bezárva itt, a szektoroknak elnevezett ketrecekben. Mindezt a teljes menekültügyi eljárás ideje alatt, hosszú hónapokig sőt egyes esetekben egy évet is meghaladóan. Ennek a szégyenteljes és embertelen gyakorlatnak a fenntartása esetén a jogi küzdelmet folytatni lehet és kell is.

13) Mi történt 2015 óta, hogyan változott a helyzet a hazai tranzitzónákban?

A strasbourgi bíróság a 2015-ös állapotokról mond majd ítéletet. A helyzet azóta sokat változott, és egyértelműen romlott. Ma már szinte minden magyarországi menedékkérőt a röszkei és tompai tranzitzónákban tartanak fogva; már akinek egyáltalán módja van kérelmet benyújtani a tranzitzónákban, merthogy tavaly óta önkényesen a két tranzitzónában összesen heti 10 főben szabták meg a beadható kérelmek számát. Az ő őrizetük (60–70%-uk gyerek) akár sok hónapig is eltarthat. A „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” tökéletesen abszurd fenntartása miatt ma gyakorlatilag minden menekültügyi eljárást a tranzitzónában folytatnak le – 2018 júliusa óta a korábbinál is siralmasabb eredménnyel. Azóta minden eddiginél kevesebben kapnak menedékjogi védelmet, mert a hatóság (néhány hónapja Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság nevezik) több mint egy éve – a korábban már részben bejáratott gyakorlatát leporolva és kicsit kozmetikázva – ismét nem hajlandó érdemben vizsgálni a kérelmeket, mondván, a menekülők a biztonságos tranzitország Szerbián keresztül érkeznek.

14) Mit fog tenni a Magyar Helsinki Bizottság a Nagykamara ítélethirdetése után?

Először is alaposan tanulmányoznunk kell az ítéletet, különösen, hogy kérelmünkben az EJEE több cikkének megsértését is panaszoltuk, amelyekről a – várhatóan terjedelmes – ítélet egyenként fog dönteni és részletes indokolást tartalmazni. Ezt követően haladéktalanul konzultálni fogunk ügyfeleinkkel és tájékoztatjuk a közvéleményt. Amennyiben ügyfeleink ismét nyernek, minden eszközt fel fogunk használni, hogy ezt követően Magyarország kormánya, hatóságai és bíróságai ezentúl alkalmazzák a strasbourgi ítéletet jogértelmezését. Ha a hatóságok mégsem hagynának fel az emberi jogokat sértő jogellenes gyakorlattal, úgy a jelenleg is tranzitzónákban senyvedő ügyfeleink, különösen gyerekek, kínzásáldozatok és betegek érdekében folytatjuk a már évek óta tartó pereskedést a tranzitzónás fogvatartásuk ellen. Egy, az Ilias és Ahmed-ügyben született pozitív ítélet azonban ezeket a pereket rövidre zárhatja, mivel annak alapján a sérülékeny, sokszor hosszú hónapokon át, határozatlan időre bebörtönzött emberek szabadon engedését nem lehet többé elkerülni.

15) Ez azt jelenti, hogyha a Nagykamara is helybenhagyja az előző ítéletet, akkor mindenki szabadulni fog, és senkit nem lehet, majd őrizetbe helyezni?

Nem, ez nem azt jelenti. A hatóságnak ugyanis a nemzetközi és uniós jogi, valamint az ezekkel összhangban lévő magyar szabályok alapján lehetősége van meghatározott ideig ún. menekültügyi vagy idegenrendészeti őrizetbe helyezni a külföldieket. Ám erre csak jogszerű indokkal, jogszerűen meghozott határozat alapján és csak akkor van lehetőség, ha az az egyedi ügyben valóban szükséges és nem jár semmilyen káros következménnyel az egyénre nézve. Kísérő nélküli kiskorúakat már most sem lehetne fogva tartani, családdal érkező gyerekeket nem lehetne hónapokra bezárni (az őrizet ideje már most is 30 napban van maximálva). Ezektől a szabályokat a csak papíron létező „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” miatt nem alkalmazzák.

16) Mit kell tennie a magyar kormánynak?

Nem csak a kormánynak van teendője, hanem az állam más szereplőinek, az ombudsmannak, ügyészségnek és a bíróságoknak. A kedvező, az első ítéletet követő strasbourgi döntés után nem lehetne többet arra hivatkozni, hogy a tranzitzónák nem fogvatartási helyek. Minden állami szereplőnek meg kell tennie azt, amit eddig is meg kellett volna: őrizetben tartani a tranzitzónában is csak legfeljebb 4 hétre lehet bárkit, és ilyen esetben is formális, indokolt és bírói jogorvoslattal támadható döntést kell hozni. Az itt elzárt gyerekeket és szüleiket pedig helyzetüknek megfelelő intézményekben kell elhelyezni.

A kormánynak és a kormánypártoknak pedig vissza kell térniük a jogállami megoldásokhoz: tisztességes eljárást, emberhez méltó elhelyezést és a menedékjoghoz való hozzáférés reális esélyét kell biztosítani. Ezekhez azonnali jogszabályi változtatások kellenek. A munkába be kell vonni a menedékjog civil és tudós szakértőit: valóságos párbeszéd szükséges.

További írások

magyar-helsinki-bizottsag

Támogasd te is
a Magyar Helsinki Bizottság tevékenységét adód -val!

Segíts, hogy őrködhessünk
a demokrácia felett,
és hogy Magyarország továbbra is jogállam maradhasson.

Segítsd ügyvédeink munkáját, hogy továbbra is ingyenes jogi segítséget nyújthassanak azoknak, akiknek a hatóságok megsértették emberi jogait.