ADÓSZÁMUNK: 19013983-1-42
2015. nov. 13.
Ha rendőrt, börtönőrt jelentenek fel bántalmazás, kényszervallatás vagy jogellenes fogvatartás miatt, az eseteknek csak elenyésző részében emelnek vádat. 2008 óta nem volt olyan év, hogy ez az arány 5% felett lett volna. Letöltendő szabadságvesztés büntetést pedig „szökőévenként” szab ki a bíróság.
A Helsinki Bizottság kutatásai az mutatják, hogy „erősen lejt a pálya”, mert a hivatalos személy elleni erőszak miatt tett feljelentéseknek viszont a kétharmada vádemeléssel végződik, és az ilyesfajta büntetőperek átlagosan 72%-a zárul felfüggesztett vagy végrehajtandó szabadságvesztéssel.
Vizsgálataink és tapasztalataink igazolják, hogy a nagyságrendi eltérést nem magyarázzák megfelelően sem a bántalmazás bizonyítási nehézségei, sem pedig az a lehetőség, hogy esetleg bosszúból születnének a feljelentések.
Szerdán született első fokú ítélet egy 2013 nyarán Hatvan határában történt bántalmazási ügyben. Három rendőr két férfit bántalmazott, az egyiküknek a bordája is eltörött. A bíróság az egyik rendőrt egy év és hat hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélte, a másik kettőt pedig felfüggesztettre.
Mindez akár tűnhetne tapasztalataink cáfolatának vagy szabályt erősítő kivételnek. Csakhogy a rendőrök ellen – bár a sértettek állítását alátámasztó látlelet és orvosi szakvélemény is rendelkezésre állt – az ügyészség nem emelt vádat. Így a sértettek kénytelenek voltak pótmagánvádas eljárást kezdeményezni, amelyben a Helsinki Bizottság ügyvédje képviselte őket.
Ügyfeleink ebben a nyilvánvaló bántalmazási ügyben nem számíthattak az állam segítségére, s ha nem ragaszkodnak igazukhoz, bántalmazásuk büntetlen maradt volna.
A bántalmazások miatt indított büntetőeljárásokról szóló háttéranyagunkat itt találja.
A hatvani bántalmazási ügyről pedig itt olvashat.
